Az anyáknak is jár a pihenés – Játszóház

Anyáknak is jár a pihenés

– Természetes dolog, ha a szülő kimerültnek, esetleg magányosnak érzi magát a mindennapi gyermeknevelés során – mondja Kovács Tamás pszichológus. – A kezdeti időkben az összehangolódás olyannyira erős tud lenni, hogy az anya félreteszi a saját igényeit és a babájának szenteli teljes idejét és figyelmét. Idővel azonban a saját identitás megélése visszagyűrűzik az életébe, ennek pedig fontos teret engedni. Teljes mértékben elfogadható az, hogy az édesanya magányra és különállóságra vágyik, amikor pihenhet és figyelmet szentelhet érdeklődésének vagy kapcsolatainak. A játszóház a sok időt otthon töltő szülő számára szociális közeget biztosít: meg lehet beszélni a nevelés és gondozás kérdéseit, de arra is jó, hogy az anya megfigyelje gyermekét az új környezetben. Sok esetben az anyákat bűntudat gyötri, vajon így elég jó szülőnek számítanak-e, mit szól majd a környezet ahhoz, hogy egy kis időre megpróbálnak kikapcsolódni. Pedig a babára és a kapcsolatukra is pozitív hatással van, ha az anyuka kipihent és egységben van önmagával.

Játszóház, az ingerbomba

Kinek kell? A gyereknek vagy az anyának?

Gombamódra nőnek körülöttünk a mini játékbirodalmak azt az illúziót keltve, hogy gyermekünknek nincs jobb hely a fejlődésre és a kikapcsolódásra. Szakember segítségével utánajártunk, valóban így van-e.

Szerző: Kiss Henrietta – a cikk eredetileg a Kismama magazinban jelent meg: Anyának is jár a pihenés – Játszóház

Kalandpálya, mászókabirodalom, csúszdarendszer, trambulin, buborékhegy, ugrálós légvár, százféle tekerős járgány, léghoki, mászófal és még tengernyi játék várja a kis látogatókat. Szülőként könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy úgy gondoljuk, gyermekünknek erre az ingergazdag környezetre van szüksége az egészséges fejlődéshez, a kikapcsolódáshoz, mozgásigényének kielégítéséhez. F. Gönczi Rita gyógypedagógussal számba vettük az előnyöket és a hátrányokat, valamint összegyűjtöttük azt is, hogy milyen szempontokat vegyünk figyelembe, ha játszóházat választunk.

Igen vagy nem?

– Minden gyermek a játékon keresztül tanul. Minél több játékot adunk a kezébe és minél többféleképpen, annál több inger éri, annál többet tapasztal – mondja F. Gönczi Rita. – Mindehhez a játszóházi környezet bőséges eszköztárat kínál, izgalmas formákkal és anyagokkal ismerkedhetnek meg a kicsik, a mozgáshoz is az otthoni, megszokott ingerektől eltérő, minden szegletében meghódításra váró, csábítóan új terep áll rendelkezésre. Az önfeledt és szabad játék a baba minden porcikájára pozitívan hat, fejleszti a mozgáskoordinációját és az ügyességét, a mászást gyakorló játékok az izomerősödés, az erőnlét, az akaraterő és küzdőszellem szempontjából hasznosak. A többi gyermek társasága pedig előmozdíthatja a szociális érést.

Azonban tévhit azt gondolnunk, hogy gyermekünk ezáltal lesz okosabb, ügyesebb, netán boldogabb. Az otthoni és játszótéri, első pillantásra talán ingerszegényebbnek tűnő környezete is bőven elegendő ahhoz, hogy egy gyermek egészségesen, a saját ütemében fejlődjön. Azt se felejtsük el, hogy az érési folyamatot nem lehet siettetni, sőt, kifejezetten káros egy-egy szakasz átugrása az ingerek halmozása vagy meghosszabbítása által. Három éves kor alatt a totyogónak elsősorban szeretetre, testi-lelki biztonságot nyújtó édesanyára van szüksége. Inkább négy-öt éves kortól, a nagymotoros mozgás jelentős ügyesedésétől érdemes játszóházba látogatni.

A szakember arra is rámutat, hogy az ingeráradat következtében egyfajta megalománia vagy vadászösztön alakulhat ki a gyermekben, ha gyakran látogatjuk a túlzottan is színes, szagos, vibráló tereket. Elégedetlenséget okozhat, érdeklődése csökkenését vagy elvesztését, az egy játékban vagy tevékenységben való elmélyülés és koncentráció gyengülését eredményezheti.

– Az édesanyák sokszor azt hiszik, hogy gyermekük másokkal együtt játszik, ezzel szemben a picik többnyire felületes kapcsolódásban rohangálnak együtt és kevés az igazán elmélyült, másokkal együtt töltött idő.

Hogyan válasszunk játszóházat?

Elsőre mindegyik egyformának tűnik, pedig nagyban eltérhet a hangulatuk, a felszereltségük, a szolgáltatásaik vagy a programkínálatuk.

  1. A kicsi kora és személyisége

Egy éves kor alatt nincs szüksége játszóházi környezetre a babának, ekkor a saját mozgása nyújt örömet. Később kipróbálhatjuk a labdafürdőt, a minicsúzdát, a mászókát, kifejezetten a picurkák számára kialakított babasarkot, ahol nyugodtan és biztonsággal kúszhat, mászhat, felfedezhet. A járás bizonytalan időszakában figyeljünk arra, nehogy a nagyobbak elsodorják.

Ha a csöppségünk bátortalan vagy zárkózott, érdemes későbbre halasztani a látogatást vagy olyan időpontban menni, amikor kevesen vannak. Ha felfedező alkat, akkor is kísérjük figyelemmel, mit csinál, merre jár.

  1. Meghitt kuckót vagy óriási kalandparkot keresel?

Ha babánk az első lépéseit próbálgatja, inkább nyugodt, otthonos hangulatú játszóházat vagy sarkot keressünk neki. Egy nagyobb, fáradhatatlan, örökmozgó számára már a nagymozgásos kalandpark, a focipálya, a lábbal hajtós eszközök, a légvár, a trambulin, a hatalmas csúszda- és mászókarendszerek vagy a mászófal jelenthet igazi kihívást. Mindig avatkozzunk közbe, ha a felhevült játék közös őrjöngésbe csap át. Sokszor pont ez a túl sok inger által okozott kimerültség jele.

  1. Fejlesztő játékokat és foglalkozásokat szeretnél?

Képtelenség és felesleges minden fejlesztő játékot otthonra megvenni. A játszóházi eszközökön keresztül megfigyelhetjük, mit tetszik a gyermekünknek, mi az, ami felkelti az érdeklődését vagy leköti a figyelmét. Ezt úgy is felfoghatjuk, mint egyfajta ötletbörze, ami után mi is beszerezhetünk egy-két kipróbáltan izgalmas darabot.

Sok helyszín kínál fejlesztő foglalkozásokat (ringató, angol, logopédia), ezeken az egyéni vagy csoportos órákon szakember foglalkozik a kicsikkel.

  1. Pótmamát vennél igénybe?

A legtöbb helyen csak három éves kor fölött vállalnak gyermekfelügyeletet. Ha el kell intézned valamit vagy csak szeretnél egy csésze kávét nyugodtan meginni, olyan helyet keress, ahol a gyermeked biztonságos, vidám környezetben tölti az időt.

  1. Tisztaság és biztonság

Tiszta környezetbe vigyünk csemeténket. Nem mindegy, hogy fertőtlenítik-e a játékokat, a szőnyegeket, milyen állapotban van a mosdó, a pelenkázó, a szoptatósarok vagy a büfé. A téli hónapokban valóságos bacitanyává válhat az a hely, ahol sok gyerek megfordul.

A játszóházak biztonságát szigorú uniós előírások szavatolják, gondoljunk csak a mászókarendszerek puha, rugalmas anyaggal szigetelt borítására. A kérdés inkább az, hogy megfelelően, például kerítéssel van-e elválasztva a tipegők és a rohangálok területe

  1. Te is kikapcsolódásra vágysz?

Olyan helyet válassz, ahol te is jól érzed magad, kényelmesen ülhetsz, ihatsz egy kávét, magazinokat lapozhatsz. Van olyan játszóház is van, amelyben a sportolni vágyó anyukákat edzőterem várja.

Mennyibe kerül?

A belépők árait nehéz összehasonlítani, mert van, ahol perc alapú, máshol 15, 30 vagy 60 perc alapú a szolgáltatás, és van, ahol csak korlátlan időre szóló napijegy váltható. Általában kedvezmény jár a testvéreknek és a hét eleji napok vagy a délelőtti órák olcsóbbak mint a zsúfolt esti vagy hétvégi időszak. A fővárosi helyszínekért átlagosan húsz százalékkal kell többet fizetni mint a vidékiekért. Mivel ez a kiruccanás korántsem kis költség a családnak, érdemes a gyermekben is tudatosítani, hogy nem lehet mindig csak úgy elmenni, ahogy a játszótérre.

 

Pozitív önértékelés

A pozitív önértékelés elérése – Amikor elkezdtem szeretni magam… 

Életünk egyik legfontosabb célja, hogy megtaláljuk önmagunkban az egyensúlyt, melynek alapja az önszeretet. Cikkünk szereplői arról a rögös útról mesélnek, mely a boldogsághoz, vagyis önmaguk elfogadásához vezetett.

A cikk eredetileg a Nők Lapja Psziché számában jelent meg: Nők Lapja Psziché – Önszeretet

Szerző: Kiss Henrietta

„A jó és rossz jellemvonásainkkal való együttélés nem könnyű feladat, hosszú önismereti út vezet oda, hogy mindennemű előjel nélkül tudjuk szemlélni valónkat. Amennyiben már közelítünk ehhez, akkor önmagunk szeretetét is képesek vagyunk megélni – mondja Kovács Tamás pszichológus.

– Az önszeretet összefügg a kreativitással és az alkotás örömével is, tehát azzal, hogy az önmagukért végzett tevékenységek elégedettséggel töltsenek el bennünket, ahelyett, hogy az lenne kizárólagos célunk, hogy másokból csodálatot váltsunk ki. Általában ez történik a nárcisztikus személyeknél. Önszeretet és önelfogadás nélkül nincs boldog élet, vagyis igaz a mondás, ha magunkat nem szeretjük, másokat sem tudunk szeretni.”

Jóban lettem önmagammal

A Dunakanyar idilli környezetében, a Lósi-völgyben, kutyákkal, macskákkal, lovakkal körbevéve él Ledniczky Éva Brigitta (32). Hogy miért vonult el a nagyváros zajától a csinos fiatal nő? Éva válasza egyszerű: itt, a természethez közel találta meg belső békéjét. Mindehhez azonban kalandos évek kellettek.

„Tekintélyelvű, a fizikai erőfölényt fitogtató családban nőttem fel – kezdi a mesélést. – Másfél éves koromtól súlyos ekcémától szenvedtem, és a keleti és nyugati orvoslás összes lehetőségét kipróbáltuk, eredménytelenül. Csupán azt nem mondta senki édesanyámnak, hogy ne csak kenjen, hanem öleljen is. Sajnos, az érzelmi biztonságból és a szeretetteljes érintésből nekem vajmi kevés jutott.”

Éva kicsi korától kezdve lázadt a családnak álcázott rendszer ellen. Korán elhatározta azt is, hogy ő más utat akartam bejárni, mint amilyen példákat maga körül lát: sem a gyermekeit egyedül nevelő anya, sem az üzleti környezetben elférfiasodott nő nem akart lenni.

„Inkább független, kreatív, teremtő erővel bíró nő, aki nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is helyt tud állni ebben a világban. Szenvedélyesen vonzódtam az állatokhoz, bennük találtam őszinte társra és velük éreztem felszabadultnak magam.”

Éva nemcsak családja idegeit, de saját határait is feszegetve igazi útkeresésbe fogott.

„Huszonöt évesen Londonba költöztem. Annak ellenére, hogy azt súlykolták belém, úgyis fel fogom adni, két évig maradtam. Idegen nyelvet, grafikai tervezést tanultam és belecsöppentem az angol művészvilágba. Azt tapasztaltam, hogy a hagyományos vagy kiszámítható pályák mellett a keratív művészi munkának is van számszerűsíthető értéke. Rájöttem, hogy a kötetelen, szabad alkotó munka az én terepem, és hogy merjek a szokványostól elrugaszkodni az élet minden területén.

Második kirepülésem szó szerint értendő: két évvel ezelőtt, ekkor már egy szerelmi bánat elől is útra kelve, egy nemzetközi légiközlekedési cég alkalmazottja lettem. Fél év kemény tanulás után grafikusból légiutaskísérővé váltam. A tanfolyamok őrült összegbe kerültek, soha nem tudtam, hogy a következő lépést miből fogom finanszírozni, csak követtem a megérzésemet, ami valahogy mindig bejött. A lehetetlennek tűnő feladatok megoldásában az a jó, hogy az ember két lábbal tiport önbizalma új életre kel. A csak a külsőségek fontosságát hangsúlyozó repülési környezet abban segített, hogy észrevegyem és megbecsüljem a saját testemet, amire korábban egyfajta megerősített védőburokként tekintettem, volt, hogy 25 kiló túlsúlyt cipeltem. Itt megtanultam elegánsan öltözködni, ízlésesen sminkelni, a nőiességem új értelmet kapott: nemcsak a világban, önmagamban is megláttam a szépet.”

Évát a nagyvárosi lét után az egy éves repülés ébresztette rá, mennyire távol került gyermekkori álmától: életvitele nemcsak egészségtelen, de számára élhetetlen is. Legbátrabb és legérettebb lépésének jelenlegi elvonulását tartja, ami már nem menekülés a sérülések elől, hanem megfontolt, tudatos döntés. A múlt lelkiismeretes lezárása és kiemelkedés a korábbi, boldogtalanságot okozó környezetből.

„Amióta egy évvel ezelőtt Verőcére jöttem, meseszerűen alakult az életem. Minden kívánságom egyszerre teljesült, nemcsak csodás könyezetbe költöztem, hanem kibékültem magammal és a szerelem is rámtalált. Minden napra jut ölelés, amit nyitott szívvel fogadok és viszonozni is tudom. Kiruccanásból tartós életformaváltás lett. Visszakaptam a saját életemet úgy, hogy sosem tudtam igazán, hogy elvesztettem.”

Nem akartam hazugságban élni

Czakó Péter (34) már az általánosban érezte, hogy nem a lányokhoz vonzódik. Ahogy a nyolcvanas, kilencvenes évek közfelfogásában, úgy a családjában is az a tudat élt a melegséggel kapcsolatban, hogy az abnormális dolog, sőt betegség. Ezért több mint egy évtizedig rejtőzött a környezete és önmaga elől.

„Amikor valakinek feltűnt, és szóvá tette, hogy a viselkedésem nőies, azonnal próbáltam „visszarendeződni”. De nemcsak külsőségekben igyekeztem eloszlatni a gyanút: álbarátnőim is voltak. A szalagavatóra is a lánnyal mentem, szegényt, nagyon megbántottam, amikor kiderült, hogy becsaptam. Vonzódtam a másik nemhez is, de a lányokat főként magamra erőltettem – meséli a férfi.”

Valószínű, a család korábban tudta, mint Péter, hogy a fiuk más, mint a többiek, de segítség helyett inkább a homokba dugták a fejüket. Péter huszonöt éves koráig, első komoly szerelmi csalódásáig vívódott, mikor jöjjön el a coming out ideje.

„Depresszióba süllyedtem, az öngyilkosság gondolta is többször megfogalmazódott bennem. Mélységesen bántott és nehezen dolgoztam fel, amikor a hátam mögött „buziztak”, sajnos, még a távoli rokonságomban is. Egy kis vallási csoportban kerestem menedéket. Az itt töltött hat év azonban zsákutca volt, kevésbé toleranciában, inkább ellenállásban volt részem. Pszichológusnál is jártam, de sajnos nem megfelelő szakemberhez kerültem. „Ki akart gyógyítani” a melegségből, ahelyett, hogy az elfogadásban segített volna.

Sok erőt merítettem a könyv- és filmélményeimből, ma napig kedvenceim az Interjú a vámpírral, a Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai vagy a Jeffrey – valami más című filmek. A fiúk a klubból pedig szépen boncolgatta azokat a kérdéseket, amelyek bennem is a legnagyobb vívódást okozták.”

Péter 2005-ben állt a szülei elé, hogy őszintén felfedje valódi énjét. Édesanyja sírt, édesapja szomorúan vette tudomásul. Az azóta eltelt tíz évben komoly fejlődésen és változáson mentek keresztül. Feltétel nélkül szeretik a fiukat és elfogadták másságát.

„Megható volt, amikor két évvel később az akkori szerelmemmel hazamentünk és a családommal együtt töltöttük a szentestét. Sok meleg számára elképzelhetetlen, hogy valaha is része lesz hasonló támogató szülői magatartásban. Főleg vidéken rosszabb a helyzet, ott még inkább távolságtartóak az emberek.”

Az előbújás igazi felszabadulásélménnyel járt. 2005-ben a haverjaival együtt még félve vett rész a Pride-felvonuláson. Később hét évig volt a fesztivál programszervezője.

„Nem könnyű élet ez, de legalább igaz. A melegekhez sok sztereotípia ragad, de látom, hogy semmivel sem alacsonyabb a morális értékrendjük, mint másoknak. Jópár barátot elveszítettem, akik nem tudtak így elfogadni, de sikerült a korábbiaknál őszintébb és mélyebb kapcsolatokat kialakítanom.”

Péter az elmúlt években igazi aktivistává vált. Amikor homoszexualitása miatt kizárták egy hip-hop tánciskolából, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, ami megállapította a jogsértést és pénzbírsággal súlytotta az iskolát.

„Az önszeretet számomra azt jelenti, hogy nem görcsölök azon, mások mit mondanak rólam. Nemcsak magamat vállalom fel, hanem nyíltan harcolok olyanokért, akiket valamilyen oknál fogva kirekeszt a társadalom. Az érzékenyítés vált az életcélommá, az, hogy felhívjam az emberek figyelmét a sokszínűségre.”

Meghatározó a korai anya-gyerek kapcsolat

„Donald Winnicott, brit gyermekpszichiáter fogalmazta meg azt, hogy csecsemő önmagában, anya nélkül nem létezik– folytataja Kovács Tamás pszichológus. – Az „elég jó anya” mindig éppen akkor van ott, amikor szükség van rá; se nem elhanyagoló, se nem elárasztó, így képes a gyermekének olyan állapotot biztosítani, amelyben megtapasztalhatja önmagát és szabadon felfedezheti saját képességeit. Elengedhetetlen az is, hogy az anya örömmel forduljon a kicsi törekvései és cselekedetei felé. A kettejük közti összehangolódás mind az anya elvárásain és szülői képességein, mind a gyermek temperamentumán és személyiségén, illetve a köztük lévő sikeres alkalmazkodáson is múlik. Mindent egybevetve: az öröm, a hatékonyság, a szeretet és a kreativitás, vagyis az önszeretet alappillérei a legkorábbi kapcsolatban fejlődnek ki.

Éva története jól mutatja, hogy az érzelmi biztonság hiányából származó belső nyugtalanság állandó ingeréhséghez és keresgéléshez vezethet. Amikor az önszeretet képességén csorba esik, gyakran azt gondolhatjuk, hogy a megoldás kívül, a világban keresendő. Éva a nehézségek ellenére megtalálta önmagát ebben a kavalkádban.

Péter szülei pedig felismerték fiuk igényeit és megfelelő módon, saját maguk elvárásait félretéve reagáltak rá. Azzal, hogy Péter felvállalhatta magát, olyan biztonsághoz juttatták, melyben személyisége és az önszerete is kibontakozhatott és esély kapott a boldog életre.”

Akihez fordulhat: Kovács Tamás pszichológus Budapest Belvárosában a VII. kerületben

 Fotó: Daniel Foster és Nikita Lyashenko

A média hatása a gyermekekre

A gyermekek és a média kapcsolatára utalva, sok kutató a mai helyzetet egyszerűen csak “második középkornak” nevezi, hiszen azok a gyerekek, akiknek a szülei nem szabályozzák megfelelően médiafogyasztásukat, általában nagyon korán találkoznak olyan tartalmakkal, amelyek számukra értelmezhetetlenek és akár sokkolóak is lehetnek. Így máris érthető a hasonlat, hiszen tudjuk, hogy a középkorban sem zajlott ez másképp. A gyerekek, akkoriban ugyanis “kis felnőttekként” voltak kezelve, ennek megfelelően pedig gyakran szem- és fültanúi voltak a felnőttek aktív szexuális életének, agresszív viselkedésének vagy éppenséggel a halálnak.

A teljes cikkért kattintson!

A gyermekek képességeinek kibontakoztatása

Az együttérzés, vagyis az empátia gyakorlása a kulcsa annak, hogy gyermekünkkel igazán szót értsünk. Mindehhez arra van szükség, hogy a gyermek helyébe képzeljük magunkat, és az ő perspektívájából próbáljuk megérteni viselkedését. Jó alapot nyújthat ehhez a szülőknek saját gyermekkoruk is, amelyre visszagondolva könnyen ráérezhetnek arra, hogy mit is élhet át a gyermek az adott szituációban, amelyben ők is jártak már annak idején. Ráadásul saját empatikus viselkedésünkkel mintát is nyújtunk, amelynek köszönhetően elsajátíthatják ezt az alapvető készséget, hiszen minden emberi kapcsolatban lényeges, hogy tudjunk “olvasni” a másik érzelmeiben. Az is lényeges, hogy a gyermekeken megjelenő érzelmek és viselkedésük nem feltétlenül tükrözi direkt módon azt, amit legbelül éreznek. Például a toporzékoló, követelőző, agresszív gyermek valójában lehet, hogy csak egy kis figyelemre, együttérzésre és törődésre vágyik, és nem feltétlenül az éppen vágyott 5. gombóc fagyitól lesz nyugodt és kiegyensúlyozott, hiába követeli azt éppen.

A teljes cikkért kattintson!

Freud Kakaóbár – gyermekpszichológiai előadás

Május 18-án ismét Freud Kakaóbár! K. Németh Margit analitikusan orientált gyermekterapeuta, gyermekpszichológus a szülő-gyermek kapcsolatok egyik legnehezebb témájáról, a leválásról, az elengedésről fog beszélni.

Az elengedés gyakran nehéz helyzet a szülő-gyermek kapcsolatban. Ha óvodás lesz, rábízzuk egy idegen felnőttre, és nem hagy bennünket érintetlenül sem az, ha azonnal szívesen marad, sem az, ha semmiképpen sem akar maradni. Aludhat-e máshol, barátnál, barátnőnél? Menjünk-e érte buli után?

Mi történik a gyermek életében, ha a szülők elválnak?

Számtalan kérdés, bosszúság jelentkezik a szülőkben, a válást követően. Vajon a másik fél elkényezteti, esetleg a másik ellen hangolja a gyereket. Tud róla megfelelően gondoskodni majd? A neveléssel kapcsolatos nézeteltérések elkerülhetetlenek, amikor a szülőpár a különköltözés és a válás mellett dönt. A szülők válása utáni új helyzetben türelemre és a problémák átbeszélésre van szükség a két fél között, annak érdekében, hogy megfelelően tudják segíteni a gyermeket az új helyzet elfogadásában és feldolgozásában.

Általánosságban elmondható, hogy ha a szülő szeretettel, és figyelemmel törődik gyermekével, egészen biztosan nem kényezteti el. Arról nem is beszélve, hogy a különélő szülők között kialakuló konfliktusok, a nagyon eltérő nevelési elvek, a másik fél szülői kompetenciáinak megkérdőjelezése nemcsak a szülőket viselik meg, hanem a gyerekeket is. Érdemes a felnőtteknek „szóba állni” egymással és megbeszélni a felmerülő nehézségeket. Ehhez bizonyos esetekben érdemes szakember segítségét kérni, akivel átbeszélhetőek a felmerülő konfliktusok és a közös nevelési irány felépítése, ami mindenki számára kényelmes. Fontos, hogy a gyermek is megküzdhessen azzal, hogy szülei között nem kell választania; nem kell egyikhez a másikkal szemben lojálisnak lennie. Bár minden szülő igyekszik ezt elkerülni, ugyanakkor a gyermekekben a legnagyobb jó szándék ellenére is megjelenik ez a fajta konfliktus.

A kötődés – idegen helyzet kísérlet

Mary Ainsworth, fejlődéslélektannal foglalkozó gyermekpszichológus a a saját megfigyelései alapján három kötődési típust határozott meg. Biztonságos kötődésnek nevezte, ha a gyermek a kezdeti ijedtség után örömmel fogadja azt, hogy az édesanyja visszatér a szobába, és felveszi vele a kapcsolatot. A bizonytalanul kötődő gyermekek 2 típusa az alapvető helyzetben is túlzott szorongást mutatott, és nem igazán érdeklődött a szobában lévő játékok iránt. A szorongó-elkerülő kötődésű gyermek mindemellett nem mutatott különösebb reakciót, amikor anyja elhagyta a szobát, és inkább visszahúzódott, amikor visszajött a helységbe. A szorongó-ellenálló (ambivalens) típushoz azok a gyerekek tartoztak, akik nagyon érzékenyen reagáltak az anya távozására, ugyanakkor dühöt és sértettséget mutattak, amikor újra látták őt, amellett, hogy keresték a közelségét.

A teljes cikkért kattintson!

A versengés lélektana

A pszichológiának, mint tudományterületnek alapvető elképzelése szerint az ember társas lény, vagyis személyiségét jelentős részben a különféle  szervezetekhez vagy csoportokhoz való tartozása és a személyes kapcsolatai alakítják. Mivel tehát folyamatos kölcsönhatásban működünk egymással, elkerülhetetlen, hogy gyakorta összehasonlítsuk magunkat más személyekkel. Ez a legtöbb esetben hasznosnak bizonyul, hiszen ezen keresztül alakulnak ki együttműködéseink és azok a versenyhelyzetek, amelyek motivációs bázist nyújtanak a fejlődésünkhöz,  és sokszor olyan sikerek eléréséhez is, amelyeket korábban el sem tudtunk volna képzelni. A versengés a társadalmunk,  alapjelenségének számít, de hogy kapcsolódhat ehhez az igazságosság és miért vagyunk erre ilyen érzékenyek?

A teljes cikkért kattintson!

Drogprevenció

A Drog Stop eredetileg a drogsegély telefonos szolgálattal indult, de azóta más szolgáltatásokkal is várja az érdeklődőket. Betérhet oda szerhasználó vagy drogproblémákban érintett hozzátartozó is; az önkénteskedni vágyókat és a szakembereket is szeretettel várják. Legújabb projektjük keretében fogyatékkal élő személyekkel és a velük foglalkozó szakemberekkel is foglalkoznak, ugyanis azt tapasztalják, hogy nem csupán fizikai, hanem “fejbeni akadálymentesítésre” is nagy szükség lenne ilyen körökben.

Kattintson!