Mutizmus – gyermekkori némaság lelki okai

Mutizmus

Elektív mutizmus esetén a gyermek bizonyos személyek jelenlétében, kortársaival, felnőttekkel vagy társas környezetben nem képes megszólalni, miközben egyéb helyzetekben, más személyekkel ez a probléma egyáltalán nem mutatkozik meg. A némaság legtöbb esetben akkor jelentkezik, amikor a gyermek óvodába kerül. A szülők megrökönyödve hallgatják az óvónőt, aki arról számol be, hogy az amúgy otthon cserfes gyermekük egyes helyzetekben, más személyek előtt nem tud megszólalni. Ezek a gyerekek sok esetben, idegenek jelenlétében, ismeretlen környezetben visszahúzódóakká válhatnak; ezzel ellentétben viszont otthon indulatkitöréseik lehetnek, esetleg könnyen elkeserednek.

Fontos tudni, hogy a mutista gyermekek viselkedésének hátterében nem egyfajta fokozott ellenállásról, vagy dacról van szó, hanem egy olyan viselkedésről, amely segít leküzdeni a szorongásos állapotot.

A mutizmus hátterében általában szorongásos probléma állhat, amely fakadhat valamilyen nehezen feldolgozható eseményből, a szülőkkel való kapcsolat sajátosságaiból; szeparációból; a szülők túlóvó, vagy kényszerítő nevelésből. Amennyiben a gyermek és a szülő nem kap megfelelő segítségét, úgy a későbbiekben nagyobb valószínűséggel fokozódhat a szorongása, esetleg kényszertünetek, vagy depresszív viselkedés alakulhat ki.

Mutizmus gyermekkorban

Mit tehet a szülő?

Az első és legfontosabb amit a szülő ilyen esetben tehet, az a teljes elfogadás és a türelem. A gyerekek az erőltetésre nem képesek jól reagálni, attól még inkább feszültek lesznek. Jó ha ilyenkor mindig eszükbe jut, hogy a gyermek nem engedetlen és nem direkt áll ellen a másiknak, csak nincs más stratégiája. Fontos, hogy a gyermeknek több pozitív visszajelzést adjanak, ezzel is segítve, hogy az önértékelése megerősödhessen. Amennyiben nincs változás, úgy érdemes gyermekpszichológus segítségét igénybe venni és fontos tudni azt is, hogy elképzelhető, hogy hosszabb munkára és folyamatos együttműködésre lesz szükség.

A játék pszichológiai hatása

A megküzdés , illetve a negatív élményekkel szembeni ellenállóképesség (amelyet a szakma rezilienciaként említ) kulcsfogalmaknak számítanak a pszichológiában és a pszichoterápiákban. A mintha-játék, illetve olyan módszerek, mint például a kognitív alapokon nyugvó játékterápia biztosíthatja a gyermek számára, hogy a mindennapi életben megjelenő problémás pillanatok modellként történő eljátszása révén, olyan megoldási módokat sajátítson el, amelyek a valóságban is segítségére lesznek. A terapeuta segíti a gyermeket a játék során felmerülő érzelmek azonosításában és megértésében, illetve arra bíztatja, hogy védett környezetben próbálhasson ki különböző, addig még nem ismert stratégiákat. Az analitikusan orientált gyermekterápia szintén a játékon keresztül képes gyógyítani, ám ekkor nem konkrét szituációk átalakítása történik, hanem a probléma mélyében gyökerező konfliktusok megértése és feldolgozása lesz a cél.

A teljes cikkért kattintson!

Szorongás gyermekkorban

Általában a szorongásos problémák szoktak a leggyakoribb nehézséget jelenteni a gyermek életében; a szülők nagyon hamar észreveszik, ha a gyermekük izgulni, vagy félni kezd valamitől. A szorongás a mindennapjaink részét képezi; segítségünkre van abban, hogy az életünket megfelelően tudjuk szervezni; elkerüljük a veszélyes helyzeteket; vagy éppen arra figyelmeztet minket, hogy az adott probléma megoldása energiabefektetést igényel. Fontos észben tartani, hogy különbség van a gyermekek és a felnőttek szorongásos állapotai között. A gyermekeknél sok félelem életkor specifikus és a normális fejlődés velejárója. A 7-9 hónapos csecsemőknél gyakran jelentkezik az idegenektől és az új helyzetektől való félelem, vagy a szeparációs szorongás; 3 éves korú gyerekek szellemekről fantáziálnak, náluk még sokszor összekeveredik a valóság és a fantázia; az óvodások tartanak a sötéttől és az elképzelt lényektől, vagy állatoktól.

Amikor a gyermek hosszú időn keresztül, állandósultan kerül el bizonyos helyzeteket, mindeközben pedig intenzív szorongásos tüneteket mutat, mint például remegni kezd, a szülőhöz húzódik, bebújik a szoknyájába; akkor érdemes szakember segítségét kérni. További fontos kritérium, hogy ez a viselkedés akadályozza őt és a családot a mindennapi életvitelükben. Ilyen lehet pédául az az eset, amikor a gyermek folyamatosan kerüli kutyákat az utcán, legyen szó egy ártatlannak tűnő tacskóról, vagy egy hatalmas bernáthegyiről. De ilyen az is, amikor az elalvásnál képtelen megynugodni, mert attól fél, hogy rablók törnek be éjjel és elviszik őt; így pedig minden éjszaka egy tortúrává válik. A szülők képesek olyan megoldásokat is kieszközölni, amely az Ő életvitelükre is zavaróan hat. Például együtt alszanak a gyermekükkel minden este, vagy olyan rituálékat találnak ki, amelyek megterhelőek számukra.

Ugyanakkor bizonyos fejlődési pontok sajátos szorongásos formáinak az átlépése kórosan is alakulhat, ha a gyermek nem képes rajtuk túlhaladni és nem az életkorának megfelelő megoldási formát választja, vagy inadekvátnak tűnik a félelme. Ilyen esetekben érdemes pszichológus szakember segítségét kérni, aki segíteni tud az elakadás megszüntetésében.

Lényeges, hogy a szülők miként tudnak reagálni gyermekük állapotára. Van, hogy a jelentkező ijedtség indokolatlannak tűnik és bagatelizálják azt; ennél talán gyakoribb amikor a szülő annyira megrémül, hogy a gyermekének félelmei felett érzett aggodalmaskodás ellehetetleníti a  megnyugtató személyként való jelenlétet.

Amennyiben úgy érzi, hogy gyermekének állapota aggasztó; a szorongásos tünetek olyan erősek, ami szenvedést okoz a családnak, úgy érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni.

Gyermekpszichológus

Mint gyermekpszichológus, abban próbálok a szülők és gyermekeik segítségére lenni, hogy az aktuálisan, vagy régóta húzódó pszichés hátterű konfliktusok kiváltó tényezőit felderítve, közös munka során találjunk rá a megfelelő megoldásra.

A gyermekek fejlődése, személyiségüknek kibontakozása kezdetben az anyával,  későbbiekben a többi családtaggal, így az apával, majd a nagyszülőkkel és végül a tágabb környezettel való kapcsolatban alakul. Mindezt figyelembe véve elmondható, hogy a gyermekek legkiválóbb ismerői a saját szülei. Ugyanakkor a felnövekedés olyan állomásokat is magában rejthet, amelyekben a szülő elbizonytalanodik és megkérdőjelezi saját kompetenciáit. Ebben az esetben érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni, aki külső szemlélőként, az elakadások feltérképezésével képes a szülőknek és a gyermeknek segítséget nyújtani abban, hogy a fejlődés zökkenőmentesen tovább folytatódhasson.

Számos esetben gyanítható, hogy a különböző aggasztó tünetek mögött kizárhatóak az egészségügyi – úgynevezett organikus – okok és gyermekpszichológus segítségét érdemes igénybe venni.

A gyermekekkel végzett munka sajátossága, hogy a szülőkkel való közös gondolkodás szerves részét képezi a terápiának. A szülők a gyermekük legjobb ismerői; gyerekpszichológusként az a feladatom, hogy az elakadásokat feltérképezve és a szülő és a gyermek kapcsolatában megjelenő akadályozó tényezők és félelmek megértését segítsem.

 

A gyermekekkel és szüleikkel végzett pszichológiai munka az életkorból és az egyéni különbségekből fakadóan meglehetősen szerteágazó tud lenni. A jelentkező tünetek éppen ennyire változatosak és a sok különböző tényezőtől függően alakulnak.

 

Jellemzően csecsemőkorban, gyermekkorban, valamint a serdülőkorban különböző pszichés eredetű tünetek és problémák nehezítik meg a gyermekek mindennapjait. A következő problémákkal fordulhat hozzám:

Gyermekpszichológus – életszakaszok szerinti panaszok

Csecsemőkor:

Gyermekkor:

  • bepisilés, székletvisszatartás, szobatisztaságra szoktatás (encoprézis, enurezis, obstipáció)
  • szorongásos problémák
  • tanulási nehézségek
  • alvászavar
  • magatartászavar, viselkedési problémák
  • érzelmi zavarok (gyermekkori depresszió)
  • örökbefogadás
  • óvoda- és iskolafóbia
  • testvérféltékenység
  • veszteségek (költözés, szülők válása, iskolaváltás, haláleset)
  • szomatikus problémák

Serdülőkor:

  • tanulási nehézségek
  • identitással kapcsolatos kérdések
  • alvászavarok
  • szorongásos problémák (pl.: körömrágás, hajtépkedés, száj rágása)
  • érzelmi zavarok (depresszió, hangulatzavar)
  • kapcsolati nehézségek
  • szomatikus problémák
  • önértékelés

Gyermekpszichológus – szakemberek, akikkel együtt dolgozom

A mindennapi munkámat a következő szakemberek segítik (tanárok, szupervízorok):

  • Rajnik Mária: gyermekpszichológus, klinikai szakpszichológus, gyermek-pszichoterapeuta
  • Halász Anna: gyermekpszichológus; kiképző pszichoanalitikus
  • Jakab Katalin: pszichoanalitikus; kiképző gyermek-pszichoterapeuta
  • Koller Éva: klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus

Fotó: univrsltransl8r, hgirl, siim teller