Pályaválasztás és útkeresés – gyermekkori álmok

Pályaválasztás és útkeresés – gyermekkori álmok

Pályaválasztás és útkeresés – A gyermekkori álmok utat törnek maguknak 

Kovács Tamás pszichológus hozzászólása

A cikk eredetileg a Nők Lapja Pszichében jelent meg – Gyerekkori Álmok – pályaválasztás és útkeresésGyerekkori Álmok – pályaválasztás és útkeresés

Minden gyermek szövöget fantáziákat és vágyakat arról, mi szeretne lenni felnőtt korában – mondja Kovács Tamás pszichológus. – Támogató környezetben sikerülhet megvalósítani álmait, kreatív energiáját megfelelő mederbe terelni, ami elégedettséggel tölti el, ez pedig befolyásolja a pályaválasztást és útkeresését. De ha a vágyai élesen ütköznek az erős és engedelmességet követelő környezet, szülők vagy iskola elképzeléseivel, akkor a gyermek a benne lévő szorongás miatt félreteheti önmagát és jelentéktelenségbe burkolózhat, ami később betegség alapját képezheti.

A régi álmok, vágyak vagy a kreatív kapacitás azonban nem tűnnek el teljes mértékben. Sokszor felnőttként halvány képként bevillannak, és velük együtt a kibontakozás, a kiteljesedés lehetősége is az addigi élet feladása nélkül.

Kékesi Lászlót magabiztossága sarkallta arra, hogy a felkínált lehetőség helyett megvalósítsa álmát úgy, hogy közben a tudatalan félelmével is képes volt szembenézni. Marcsi, aki nem tipikus kifutómodell, olyan helyzetből tört előre, amelyet nehéz meglépni. Amikor a szülők az elképzeléseiket vagy elvárásaikat a gyermekük elé tárják, az esetek többségében jó szándékból teszik. Úgy érzik, ők a tudói annak, mi illeszkedik leginkább a gyermekük képességeihez, személyiségéhez. Nehézség akkor adódik, ha ezek a képességek olyan területen mutatkoznak meg, ami a szülő számára ismeretlen vagy ijesztő, ahogyan Bánki László esetében is. A legfontosabb az, hogy minden gyermeknek és felnőttnek egyaránt lehetősége legyen több, akár egymásnak teljesen ellentmondó tevékenységbe is belekóstolni.

Mi leszel, ha nagy leszel? A fiúk csillogó szemmel rávágják, hogy tűzoltó, rendőr vagy katona, a lányok többsége királykisasszony vagy hercegnő szeretne lenni. Egy vizsgálat szerint azonban csak csupán néhány százalékuknak sikerül beteljesítenie gyermekkori álmát. Cikkünk szereplői közéjük tartoznak.

Kiss Henrietta írása

A Javier Polavieja, a madridi egyetem szociológia professzora által vezetett tudományos vizsgálat arra kereste a választ, vajon hányan tudják megvalósítani gyermekkori álmaikat. A kutatásban háromezer diák életét követték kisiskolás koruktól egészen az első munkahelyükig. A 2014-ben, a Science Daily-ben közölt eredmény várható, mégis lehangoló volt: csupán 6%-uknak sikerült olyan foglalkozást vagy munkát találnia, amire kiskorában vágyott. A felmérés nem vizsgálta a résztvevők további sorsát, és arra sem tért ki, hogy a gyermekkori álmok akár más színtereken is kibontakozhatnak, például az, aki Pókember szeretett volna lenni, később a falmászásban, mint hobbiban találhatott megelédegettséget. Arra viszont rávilágított, hogy csak kevesen rendelkeznek azokkal a külső és belső erőforrásokkal, amelyekkel beteljesíthetik gyermekkor álmaikat – mondja Kovács Tamás pszichológus.

Érzelmi döntést hoztam

László már óvodáskorában arról ábrándozott, hogy hős katonaként fényes légi győzelmeket arat az ádáz ellenség fölött. Álma valóra vált, huszonkét éven át repült a fegyveres testület elit csapatában.

– Vadászpilóta szerettem volna lenni, pedig azt sem tudtam, valójában milyen a repülés – meséli Kékesi László (47), aki 2007-ben történt leszereléséig állt a Magyar Honvédség szolgálatában. – De ahogy teltek az évek, egyre mélyebbre temettem magamban az álmomat, mert minden hosszabb autós vagy buszos utazás alatt rosszul lettem, émelyegtem, gyógyszer nélkül ki sem bírtam az utat. Mivel gépészeti középiskolába jártam, mérnöki pályára készültem.

Laci tizennyolc éves korában a kecskeméti repülőiskola hirdetésére kapta fel a fejét, melyben pilótajelölteket toboroztak. De a szigorú orvosi vizsgálat után, a terheléses EKG gyenge eredménye miatt csak helikoptervezetőnek javasolták. Ő azonban többre vágyott.

– Keményen edzeni kezdtem, naponta egy órát futottam és egy hónap alatt látványosan megerősödtem, így a vizsgálat második fordulóján már megfeleltem. Néhány perc alatt megfordult sorsom, magamnak is nehéz volt elhinni, hogy vadászpilóta leszek.

1985-ben hazai képzés hiányában a kassai Repülő Akadémián kezdte meg katonai tanulmányait. Társai közül sokan kiestek, mert nem tudták elsajátítani a szlovák és orosz nyelvet. Neki viszont a repüléssel adódtak nehézségei.

– Az első igazi gyakorlaton egy műrepülő oktató ült mögöttem, aki harmincöt percen keresztül, mint egy mutatványos, emelte és ejtette, csűrte-csavarta a gépet. Landolás után szédültem, émelyegtem, ami nem túl biztató jövőt jósolt egy leendő repülősnek. Mit keresek én itt, tényleg pilóta szeretnék lenni? – tettem fel magamban a kérdést. Néhány hasonló eset után viszont egy prágai kivizsgáláson egyértelműen kiderült, hogy semmilyen fizikai elváltozásom nincs. A gyenge gyomrom csupán a fejemben élt. Rájöttem, hogy én magam vagyok felelős azért, hogy valóra váltom a félelmemet vagy felülkerekedek rajta. Ezt ma önszuggesztiónak vagy agykontrollnak neveznénk, de harminc évvel ezelőtt kevesen fogalmazták meg a gondolat teremtő erejét. Sikerült átállítanom az agyamat, míg több hasonló problémával küzdő tanulónak el kellett hagynia az iskolát.

Diploma után a fiatal férfi Taszáron, az éppen akkor kirobbanó délszláv háború időszakában állt szolgálatba, ahol később az éles bevetést az amerikai légierő vette át. Majd Kecskeméten, és oktatóként egy évig Kanadában dolgozott. Repült készültségben, de valódi légi csatában nem volt része. Annál több életveszélyes helyzetben.

– Volt, hogy a repülés közben kinyílt a fékezőernyőm, ami majdnem irányíthatatlanná tette a gépet. Olaszországban, a tenger feletti infrarakétákkal vívott légi csatában pedig egyedül kellett helytállnom, mert a másik gép, aki a támadásban vagy a fedezésben segíthetett volna, meghibásodott. Egy tizenöt tonnás, sugárhajtású MIG-gel, húszezer kilométeres magasságban, a hangsebesség több mint kétszeresével manővezerzni nem könnyű feladat, de leírhatatlanul csodálatos érzés.

Lászlót a szülei soha nem próbálták lebeszélni álmairól. Azt akarták, hogy olyan hivatást válasszon, ami boldoggá teszi.

– Sokat köszönhetek a főnökeimnek és a közvetlen feletteseimnek is, akikre mind szakmailag, mind emberileg felnéztem és szinte fiukként kezeltek. Megváltoztatták a gondolkodásmódomat is. Szinte belénk kódolták, hogy vakon bízzunk egymásban, hiszen csak egymásra számíthatunk. Csapatban dolgozunk, amelynek minden tagja, a kiszolgáló személyzettől az irányítókon át a műszaki katonákig nélkülözhetetlen láncszem. Kíméletlen őszinteségre szoktattak minket, a hibáink beismerésére, hiszen egy apró tévedés nemcsak a mi, hanem ártatlanok százai életébe is kerülhetett volna. A repülés felszabadított, a nevelésem mellett ennek köszönhetem a jellememet. Sokkal szebbet kaptam, mint amiről kissrácként álmodtam. Két évtizedig nem a földön, hanem a föld felett jártam.

Minden út rögös, még ha csillog is

175 centiméter makulátlan szépség: párductest, gyönyörű arc, bársonyos tekintet. Marcsi a sorstól kiváló adottságokat kapott, de mindez önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy a szerény és visszahúzódó lányból Miss Európa legyen.

– Egy szombathelyi lakótelepen nőttem fel, távol a szépségipartól és a divat világától. Alig látszottam ki a földből, de már a Topmodell leszek! című amerikai sorozatot néztem, sokat piperészkedtem a tükör előtt és minden szépségpraktikát kipróbáltam – emlékszik vissza Simon Mária modell (23).

Marcsinak vidéken nem volt lehetősége modellkedni, de anyagi körülményeik sem engedték, hogy válogatásokra vagy fotózásokra járjon a fővárosba. Tizenhat évesen Vas megye szépe közönségdíjasa lett, egy évvel később pedig feljutott a budapesti Fashion Week-re. Álomvilágba csöppent, de mégsem ez a kiruccanás indította el a karrierjét.

– Három évvel ezelőtt, főiskolásként ismertem meg a szerelmemet, Adorjánt, aki élsportolói múltja és amerikai üzleti tanulmányai miatt is teljes szemléletváltást és ezáltal áttörést hozott a karrieremben. Mivel a magasságom és a testalkatom miatt sem tartozom a kifutómodellek közé, olyan szerepléseket kerestünk, ahol a sportos, kidolgozott test számít. A Miss Fitt versenyre már együtt, szigorúan felépített menetrend alapján, kemény edzéssel és étrenddel készültünk.

Marcsi az ízig-vérig menedzservénával megáldott fiú mellett testi és lelki kihívásokkal szembesült. Felismerte, hogy nem egy adott időpontra, egy castingra vagy versenyre kell jól kinéznie, hanem az év összes napján formában kell tartania magát, hiszen olyan is előfordult, hogy karácsony és szilveszter között hívták válogatásra.

– Vasfegyelmet követel tőlem az állandó készültség, a heti ötszöri edzés és a diéta betartása. A legutóbbi két hetes halkúra alatt lelkileg is összeomlottam, sokszor minden ok nélkül elsírtam magam. Ha keveset iszom, vétkezem vagy ellógom a mozgást, a testem azonnal jelez: összeesnek az izmaim, megváltozik a bőröm állapota. Mivel nem volt mögöttem folyamatos célkitűzések által kitaposott sportolói múlt, nagyon nehezen változtattam a régi szokásaimon. Ma is komoly erőfeszítésbe került, hogy nap mint nap meghaladjam önmagam.

A közös munka eredményeképpen a sikerek sem maradtak el. 2013-ban Marcsi a Victoria Secret győztes modellje lett, és a fehérneműt gyártó cég ausztráliai nemzetközi versenyéről pedig második helyezéssel tért haza. Egy évvel később Miss Európa aranykoronája ragyogott a fején, majd a regionális Freedom of the World győztese lett, így ő képviseli a térségünket a világversenyen.

– A sok elismerés ellenére még mindig nehezen bízom magamban, a színpadra lépésig halálosan izgulok. Ezen egy kis játékkal igyekszem segíteni. Cédulára írom, hogy a korábbi hónapokban mit csináltam azért, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Ezt még a fellépés előtti utolsó percekben is olvasgatom, hogy lelki erőt gyűjtsek és tudatosuljon bennem, minden tőlem telhetőt megtettem a sikerért. Ennek köszönhetően az utóbbi időben sokkal nyugodtabb vagyok és a közösségi oldalakra feltett fotóim durva vagy trágár kommentjeivel is egyre kevésbé foglalkozom.

Marcsi előtt kinyílt a világ, a vidéki lány két éven belül az összes földrészen megfordult.

– Felejthetetlen élményekben volt részem, de azt is láttam, mennyire nehéz kitörni ebből a kicsi országból, amiről sokan azt sem tudják, hogy létezik. A legfontosabb a tudatosság és az, hogy megtanuljunk nagy ívben, nemzetközileg gondolkodni felkészülésben és üzleti stratégiában egyaránt. Fejben kell rendet rakni, menni előre és kitűnni a többiek közül.  Nincs nyafogás, akkor sem, ha mínusz öt fokban, tomboló szélben kell pózolni egy szál koktélruhában vagy tizenkét órán át mosolyogni a kamerába. És ne feledkezzünk meg azokról, akik hisznek bennünk és támogatnak minket. Tavaly az első összegyűjtött keresetemből nyolc napra nyaralni vittem a szüleimet Horvátországba. Felemelő érzés volt látni az arcukat, amikor hatvan évesen először megpillantották a tengert.

 

Visszataláltam önmagamhoz

Amióta csak eszét tudja, grafikusnak készült László, de egy súlyos vesebetegség szövődményei miatt folyton aggódó és féltő szülei eltérítették álmától. Csak több mint két évtized után talált vissza gyermeki önmagához.

– Az egy éves koromban beadott antibiotikum mellékhatásaként szétroncsolódtak a perifériális hallóidegeim, ami progresszív, az életkor előrehaladtával súlyosbodó halláscsökkenést okozott. A szüleim a széltől is óvtak: egyke voltam, szemlélődő, visszahúzó, nagydarab gyerek, ráadásul beszédhibás és halláskárosult.

Laci színtévesztése miatt különleges színhasználattal és hangulatban rajzolt, tehetségére már az általános iskolában felfigyeltek, egyfajta nimbusz övezte. A gimnáziumi iskolaújság több évfolyama is az ő tervező- és grafikai munkáját dicsérte. Tizenhét évesen a képzőművészeti főiskola felvételijére készült, de a szülők lebeszélték a művészi pályáról.

– Féltettek a sok fordulós felvételi és a főiskolai rosták esetleges kudarcélménye miatt, de a bizonytalan és küzdelmes grafikusélettől is. Késői gyermek voltam, édesapám, annak ellenére, hogy nagyon büszke volt rám, azt szerette volna, ha tanulok és még a nyugdíja előtt lediplomázom.

Végül Laci pszichológia szakra jelentkezett és nem bánta meg: jó szakemberré vált, karriert épített.

– A kreatív tevékenységgel felhagytam egészen addig, amíg első munkahelyemen, a nevelési tanácsadóban egy festőművész kollégával elhatároztunk, hogy közös kiállítást szervezünk. Csak egy-két régi rajzom és lenyomatom maradt meg, köztük egy 1980 decemberében készült plakát John Lennonról és a hét pisztolylövésről, ami a legenda halálát okozta. Így huszonhét évesen újra alkotni és kísérletezni kezdtem, például homokmandalákat készítettem és visszatért a bátorságom.

Azóta a terápia részeként nemcsak a gyermekekkel rajzoltat, hanem ő maga is együtt alkot velük. Művészetterapeuta feleségével közösen pedig felnőttek részére teremtenek teret és időt a művészi munkára, majd annak együttes feldolgozására.

Laci erényt kovácsolt fogyatékosságából. Annak ellenére, hogy beszédhibája miatt két tanára is eltanácsolta a segítői pályáról, ma minden helyzetben vállalja betegségét, nyíltan beszél róla, a kisebbeknek meg is mutatja a hallókészülékét. Kiváló beszélgetésindítóként tudja használni a munkájában.

– Keresem, de meg is találnak azok a lehetőségek, amelyekben ötvözhetem az ösztönös művészi hajlamomat és a családterapeuta szerepből adódó szakmai meglátásaimat. Ma már megrendelésre is dolgozom, a Magyar Családterápiás Egyesület Paradigma című belső szakmai kiadványát tervezem. A piacra azonban nem tudtam betörni. Három hónapra beültem egy grafikai stúdióba, de csak ügyeskezű pszichológus maradtam, nem tudtam a profik mellé lépni, felgyorsulni.

– A rajzolás által izgalmas többletre, előnyre tettem szert, különösen az egyoldalúan elméleti képzésben részesülő kollégákhoz képest. Az alkotásban vissza tudok nyúlni a gyerekkori kíváncsiságomhoz, játékosságomhoz, a spontaneitáshoz. Soha el nem apadó forrás ez, ami mindig rendelkezésre áll és összeköti bennem a régi önmagamat a mai, valós lényemmel.

 

A pályaválasztás pszichológiája!

A pályaválasztás pszichológiája!

Az alábbi cikkben a pályaválasztás pszichológiai hátterét fejti ki a pszichológus:

“… A folyamatra biztosan hatással vannak a személy korábbi tapasztalatai, önmagáról és képességeiről alkotott képe,önértékelése, a családjában látott minták, környezetének elvárásai, illetve értékrendje, és a számára fontos személyek befolyása is…”

Tovább a teljes cikkre!

Amennyiben úgy érzi, hogy nehezen találja meg az Ön számára a megfelelő életutat; esetleg gyermekénél tapasztal nehézséget a pályaválasztással kapcsolatban, úgy érdemes pszichológus szakemberhez fordulnia. A megfelelő képességek és motiváció felderítése hozzásegítheti ahhoz, hogy hatékonynak érezhesse magát a mindennapokban.

Pszichológus Budapesten, a VII. kerületben

Pszichológus Budapesten, a VII. kerületben
Pszichológus Budapesten, VII. kerület
Pszichológus Budapesten, VII. kerület

Kovács Tamás vagyok, pszichológus, gyermekpszichológus. Pszichológiai tanácsadást folytatok Budapest belvárosában. Úgy gondolom, hogy a mindennapi életben mindannyian szembetalálkozunk olyan nehézségekkel, amelyek negatív hatással vannak kapcsolatainkra, munkánkra és saját pszichés állapotunkra is egyaránt. Az emberben lévő – addig rejtett – képességek kibontakoztatása új megoldási utakat jelenthetnek és pozitívan befolyásolják a gondolkodást. Amennyiben úgy gondolja, hogy életét megnehezítik konfliktusai; vagy szorongása fokozódik, abban az esetben érdemes pszichológus segítségét kérnie.

Amivel hozzám fordulhat:

  • Párkapcsolati problémák
  • Szorongásos zavarok
  • Lehangoltság
  • Pályaválasztási tanácsadás
  • Életvezetési tanácsadás
  • Veszteségélmények feldolgozása (válás, gyász)
  • Önértékelési problémák, önbizalomhiány
  • Szomatikus panaszok (pl.: fejfájás, hasfájás)

A mindennapi munkámat a következő szakemberek segítik (szupervízorok):

  • Rajnik Mária: pszichológus, klinikai szakpszichológus, gyermekpszichoterapeuta
  • Koller Éva: klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus, pszichológus

Pszichológus Budapesten, a Bazilikához közel, a VII. kerületben.

Pszichológiai konzultáció

A pszichológiai konzultáció során a pszichológus a segítségkérő személlyel együttműködve arra törekszik, hogy a pszichés, lelki eredetű konfliktusok, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó elhárítások és a személyiségfejlődést akadályozó viselkedések a megértés útján feloldódhassanak.

Minden felnőtt ember életében előkerülnek olyan akadályok, amelyeknek a megoldása kezdetben kudarcba fullad. Amennyiben ez a mindennapi életvezetést, munkakedvet, örömre való képességet gátolja, úgy érdemes pszichológushoz fordulni.

A pszichológiai konzultáció legfőbb célja az, hogy az egyén képes legyen kibontakoztatni a benne szunnyadó lehetőségeket és önmagára úgy tekinthessen, mint egy hatékony személyre. A kliensnek képessé kell válnia arra, hogy döntéseket hozzon saját életével kapcsolatban, amelyekért felelősséget tud vállalni.

Elképzelésem szerint az egyénen belül, valamint a kapcsolatokban zajló nehézségeket a rejtett és feldolgozatlan belső feszültségek tudatosításával lehet hatékony módon befolyásolni és feloldani. Az eredményes munkához fontos mind a két fél (pszichológus és kliens) aktív részvétele, hiszen a fejlődés csak dinamikus munka által következhet be.

A pszichológus egy olyan szövetség kialakítására törekszik a kliensével, amelyben segíteni tudja őt önmaga megértésében és abban, hogy önmaga számára elfogadható döntéseket hozzon. A folyamat során nem csak a kialakult tünetek vannak előtérben; fókuszba kerülnek a mögöttük meghúzódó pszichés folyamatok, konfliktusok. Fontosnak tartom, hogy a segítségkérő megérthesse a benne zajló lelki folyamatokat, képes legyen önmagára, környezetére reagálni és érzéseit felvállalni.

A problémák pszichológiai hátterének feltárása és tudatosítása fokozatos javuláshoz vezethet az önértékelés és a személyközi kapcsolatok terén. A problémák folyamatos feldolgozása a személyiség fejlődését és az önismeret elmélyülését teszi lehetővé.

Amivel hozzám fordulhat:

–          Párkapcsolati problémák

–          Szorongásos zavarok

–          Lehangoltság

–          Pályaválasztási tanácsadás

–          Életvezetési tanácsadás

–          Veszteségélmények feldolgozása (válás, gyász)

–          Önértékelési problémák, önbizalomhiány

–          Szomatikus panaszok (pl.: fejfájás, hasfájás)

A pszichológia konzultáció hosszában történő megegyezés a problémától és a kitűzött céltól függően változik.

A mindennapi munkámat a következő szakemberek segítik (szupervízorok):

  • Rajnik Mária: pszichológus, klinikai szakpszichológus, gyermekpszichoterapeuta
  • Halász Anna: pszichológus; kiképző pszichoanalitikus
  • Jakab Katalin: pszichoanalitikus; klinikai szakpszichológus
  • Koller Éva: klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus

Bemutatkozás

Pszichológusként gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt folytatok pszichológiai konzultációt és gyermekterápiát egy jól felszerelt budapesti pszichológiai magánrendelőben.

Szemléletem alapját képezi, hogy az egyénben és a kapcsolatokban megjelenő konfliktusok, krízisek mélyben gyökerező okainak a megértése szükséges ahhoz, hogy változtatni lehessen rajtuk és, hogy az életvezetési nehézségek rendeződhessenek.

Kovács Tamás – pszichológus, gyermekpszichológus

Mielőtt pszichológus diplomát szereztem, szakmai gyakorlatomat az addiktológia területén töltöttem. Nehéz sorsú fiatalokkal, családjaikkal, valamint függőséggel küzdő személyekkel dolgoztam annak érdekében, hogy mindennapi élethelyzetükben javulást érhessenek el. Szemléletem egyik jellemző irányát a krízisállapotok hatékony kezelése jelentette, és jelenti máig. A pszichológusi alapdiploma kézhezvétele után figyelmem és szakmai érdeklődésem leginkább a korai intervenció, megelőzés irányába fordult, ezért analitikusan orientált gyermekterapeutának képződtem és a XI. kerületi nevelési tanácsadóban kezdtem dolgozni gyermekekkel és szüleikkel. A Magyar Családterápiás Egyesület, pár- és családterapeuta képzését a szülőkonzultációk eredményes kiegészítésének tartom és az ott tanultak sokban bővítették a terápiás eszköztáramat.

Szemléletemben egyaránt fontosnak tartom az egyéni és a kapcsolatban rejtőző nehézségek feltárását és megoldását.

Az egyik leghangsúlyosabb pontnak az tűnik a munkámban, hogy a gyermekkel végzett terápia mellett, a szülőt, valamint a családot is megfelelően tudjam támogatni, hiszen a változás nem feltétlenül a terápiás térben teljesedik ki, sokkal inkább a mindennapi környezetben, otthon, a játszótéren, vagy az óvodában. A szülői kompetenciaérzés visszaszerzését sokszor akadályozza a szülő saját bűntudata gyermekének nevelésével kapcsolatban, így fontos, hogy megnyugvást találhasson.

A különböző képzések során szerzett tudásom lehetőséget ad arra, hogy megfelelő segítséget biztosíthassak a gyermek és családja számára. Bizonyos esetekben egyértelmű, hogy a gyermeknek van szüksége terápiás ellátásra; sok esetben érdemes ezt a szülőkonzultációs alkalmak sűrítésével kiegészíteni; ugyanakkor vannak esetek, amikor a családterápia, vagy a mediációs munka lehet hatékony. Idősebb, kisiskolás gyermekeknél fontos a tanulással kapcsolatos motivációk kibontakoztatása, akár különböző feladatokkal; serdülő fiataloknak segítséget tud nyújtani, hogy a jövővel kapcsolatos kérdések átbeszélése mellett olyan relaxációs technikákat is elsajátítsanak, amelyek a mindennapi életvezetést segíthetik.

Egyetemi éveim során a Kék Pont Alapítvány ifjúsági klubjában vállaltam segítői állást; itt kábítószer-használó fiataloknak biztosítottunk alternatív és rekreációs lehetőségeket, valamint szupportív életvezetési tanácsadást, annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetükkel és a nehéz sorsukkal együtt élve, valamint azt tudatosan megdolgozva újabb lehetőségeket találjanak maguknak a mindennapokban. Munkamódszerünk alappillére volt a támogató attitűd és az anonimitás biztosítása, ami abban volt segítségünkre – az ott dolgozóknak és a fiataloknak egyaránt -, hogy súlyos problémákról őszintén, mindennemű ítéletalkotást mellőzve beszélhessünk.

A gyermekekkel végzett pszichológiai munkához kapcsolódik egy olyan globális/ komplex szemlélet, amelyben egyszerre veszünk tudomást a lelki folyamatokról, a környezet hatásáról, az egyéni képességekről; biológiai sajátosságokról.

Munkám során felfigyeltem arra, hogy bizonyos nehézségek esetén, amelyek az idegrendszer fejlődésének elakadása során bukkannak fel, szükség van a terápia melletti fejlesztő foglalkozásra (gyógypedagógiai, mozgásfejlesztés, logopédia, stb) is. Éppen ezért, a módszertáram bővítésének céljából tanultam ki az egyik legkorszerűbb fejlesztési eszköz, a neurofeedback használatát, amely figyelemzavarral élő gyermekek és felnőttek esetében, valamint különböző tanulási problémák terén meglehetősen hatékony segítségnek bizonyul.

Jelenlegi és korábbi munkahelyeim:

  • Magánrendelés (gyermekterápia; pszichológiai konzultáció felnőttek részére, gyermekpszichológus)
  • Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat – XI. kerületi tagintézmény (pszichológus, nevelési tanácsadás, szakértői bizottsági tevékenység, szülőkonzultáció)
  • Kék Pont Alapítvány – City Art Műhely (program koordinátor, pszichológus, szociális segítő)
  • Drog-Stop Budapest Egyesület (pszichológus, elterelés)

Tanulmányaim:

  • Klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus (folyamatban) – PTE-BTK
  • Okleveles Pszichológus – PPKE-BTK
  • Módszerspecifikus gyermekterapeuta képzés – EGO Klinika
  • Családterapeuta képzés (folyamatban) – Magyar Családterápiás Egyesület
  • Williams Életkészségek Facilitátor képzés – SOTE Magatartástudományi Intézet
  • Tanulástechnika képzés – Vadaskert Alapítvány
  • EEG-Biofeedback, Neurofeedback tréner – Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület
  • Mediátor képzés – Partners Hungary

Mindennapi munkámban nagy segítséget nyújtanak a következő szakemberek, akik a tudásukat, tapasztalataikat osztják meg velem:

  • Rajnik Mária: pszichológus, klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta, gyermekpszichológus
  • Jakab Katalin: klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikus; kiképző gyermek-pszichoterapeuta
  • Koller Éva: pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus, pszichológus
  • Kovács Miklós: klinikai szakpszichológus, kiképző család- és párterapeuta