Mutizmus – gyermekkori némaság lelki okai

Mutizmus

Elektív mutizmus esetén a gyermek bizonyos személyek jelenlétében, kortársaival, felnőttekkel vagy társas környezetben nem képes megszólalni, miközben egyéb helyzetekben, más személyekkel ez a probléma egyáltalán nem mutatkozik meg. A némaság legtöbb esetben akkor jelentkezik, amikor a gyermek óvodába kerül. A szülők megrökönyödve hallgatják az óvónőt, aki arról számol be, hogy az amúgy otthon cserfes gyermekük egyes helyzetekben, más személyek előtt nem tud megszólalni. Ezek a gyerekek sok esetben, idegenek jelenlétében, ismeretlen környezetben visszahúzódóakká válhatnak; ezzel ellentétben viszont otthon indulatkitöréseik lehetnek, esetleg könnyen elkeserednek.

Fontos tudni, hogy a mutista gyermekek viselkedésének hátterében nem egyfajta fokozott ellenállásról, vagy dacról van szó, hanem egy olyan viselkedésről, amely segít leküzdeni a szorongásos állapotot.

A mutizmus hátterében általában szorongásos probléma állhat, amely fakadhat valamilyen nehezen feldolgozható eseményből, a szülőkkel való kapcsolat sajátosságaiból; szeparációból; a szülők túlóvó, vagy kényszerítő nevelésből. Amennyiben a gyermek és a szülő nem kap megfelelő segítségét, úgy a későbbiekben nagyobb valószínűséggel fokozódhat a szorongása, esetleg kényszertünetek, vagy depresszív viselkedés alakulhat ki.

Mutizmus gyermekkorban

Mit tehet a szülő?

Az első és legfontosabb amit a szülő ilyen esetben tehet, az a teljes elfogadás és a türelem. A gyerekek az erőltetésre nem képesek jól reagálni, attól még inkább feszültek lesznek. Jó ha ilyenkor mindig eszükbe jut, hogy a gyermek nem engedetlen és nem direkt áll ellen a másiknak, csak nincs más stratégiája. Fontos, hogy a gyermeknek több pozitív visszajelzést adjanak, ezzel is segítve, hogy az önértékelése megerősödhessen. Amennyiben nincs változás, úgy érdemes gyermekpszichológus segítségét igénybe venni és fontos tudni azt is, hogy elképzelhető, hogy hosszabb munkára és folyamatos együttműködésre lesz szükség.