A pozitív önértékelés elérése – Amikor elkezdtem szeretni magam…
Életünk egyik legfontosabb célja, hogy megtaláljuk önmagunkban az egyensúlyt, melynek alapja az önszeretet. Cikkünk szereplői arról a rögös útról mesélnek, mely a boldogsághoz, vagyis önmaguk elfogadásához vezetett.
A cikk eredetileg a Nők Lapja Psziché számában jelent meg: Nők Lapja Psziché – Önszeretet
Szerző: Kiss Henrietta
„A jó és rossz jellemvonásainkkal való együttélés nem könnyű feladat, hosszú önismereti út vezet oda, hogy mindennemű előjel nélkül tudjuk szemlélni valónkat. Amennyiben már közelítünk ehhez, akkor önmagunk szeretetét is képesek vagyunk megélni – mondja Kovács Tamás pszichológus.
– Az önszeretet összefügg a kreativitással és az alkotás örömével is, tehát azzal, hogy az önmagukért végzett tevékenységek elégedettséggel töltsenek el bennünket, ahelyett, hogy az lenne kizárólagos célunk, hogy másokból csodálatot váltsunk ki. Általában ez történik a nárcisztikus személyeknél. Önszeretet és önelfogadás nélkül nincs boldog élet, vagyis igaz a mondás, ha magunkat nem szeretjük, másokat sem tudunk szeretni.”
Jóban lettem önmagammal
A Dunakanyar idilli környezetében, a Lósi-völgyben, kutyákkal, macskákkal, lovakkal körbevéve él Ledniczky Éva Brigitta (32). Hogy miért vonult el a nagyváros zajától a csinos fiatal nő? Éva válasza egyszerű: itt, a természethez közel találta meg belső békéjét. Mindehhez azonban kalandos évek kellettek.
„Tekintélyelvű, a fizikai erőfölényt fitogtató családban nőttem fel – kezdi a mesélést. – Másfél éves koromtól súlyos ekcémától szenvedtem, és a keleti és nyugati orvoslás összes lehetőségét kipróbáltuk, eredménytelenül. Csupán azt nem mondta senki édesanyámnak, hogy ne csak kenjen, hanem öleljen is. Sajnos, az érzelmi biztonságból és a szeretetteljes érintésből nekem vajmi kevés jutott.”
Éva kicsi korától kezdve lázadt a családnak álcázott rendszer ellen. Korán elhatározta azt is, hogy ő más utat akartam bejárni, mint amilyen példákat maga körül lát: sem a gyermekeit egyedül nevelő anya, sem az üzleti környezetben elférfiasodott nő nem akart lenni.
„Inkább független, kreatív, teremtő erővel bíró nő, aki nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is helyt tud állni ebben a világban. Szenvedélyesen vonzódtam az állatokhoz, bennük találtam őszinte társra és velük éreztem felszabadultnak magam.”
Éva nemcsak családja idegeit, de saját határait is feszegetve igazi útkeresésbe fogott.
„Huszonöt évesen Londonba költöztem. Annak ellenére, hogy azt súlykolták belém, úgyis fel fogom adni, két évig maradtam. Idegen nyelvet, grafikai tervezést tanultam és belecsöppentem az angol művészvilágba. Azt tapasztaltam, hogy a hagyományos vagy kiszámítható pályák mellett a keratív művészi munkának is van számszerűsíthető értéke. Rájöttem, hogy a kötetelen, szabad alkotó munka az én terepem, és hogy merjek a szokványostól elrugaszkodni az élet minden területén.
Második kirepülésem szó szerint értendő: két évvel ezelőtt, ekkor már egy szerelmi bánat elől is útra kelve, egy nemzetközi légiközlekedési cég alkalmazottja lettem. Fél év kemény tanulás után grafikusból légiutaskísérővé váltam. A tanfolyamok őrült összegbe kerültek, soha nem tudtam, hogy a következő lépést miből fogom finanszírozni, csak követtem a megérzésemet, ami valahogy mindig bejött. A lehetetlennek tűnő feladatok megoldásában az a jó, hogy az ember két lábbal tiport önbizalma új életre kel. A csak a külsőségek fontosságát hangsúlyozó repülési környezet abban segített, hogy észrevegyem és megbecsüljem a saját testemet, amire korábban egyfajta megerősített védőburokként tekintettem, volt, hogy 25 kiló túlsúlyt cipeltem. Itt megtanultam elegánsan öltözködni, ízlésesen sminkelni, a nőiességem új értelmet kapott: nemcsak a világban, önmagamban is megláttam a szépet.”
Évát a nagyvárosi lét után az egy éves repülés ébresztette rá, mennyire távol került gyermekkori álmától: életvitele nemcsak egészségtelen, de számára élhetetlen is. Legbátrabb és legérettebb lépésének jelenlegi elvonulását tartja, ami már nem menekülés a sérülések elől, hanem megfontolt, tudatos döntés. A múlt lelkiismeretes lezárása és kiemelkedés a korábbi, boldogtalanságot okozó környezetből.
„Amióta egy évvel ezelőtt Verőcére jöttem, meseszerűen alakult az életem. Minden kívánságom egyszerre teljesült, nemcsak csodás könyezetbe költöztem, hanem kibékültem magammal és a szerelem is rámtalált. Minden napra jut ölelés, amit nyitott szívvel fogadok és viszonozni is tudom. Kiruccanásból tartós életformaváltás lett. Visszakaptam a saját életemet úgy, hogy sosem tudtam igazán, hogy elvesztettem.”
Nem akartam hazugságban élni
Czakó Péter (34) már az általánosban érezte, hogy nem a lányokhoz vonzódik. Ahogy a nyolcvanas, kilencvenes évek közfelfogásában, úgy a családjában is az a tudat élt a melegséggel kapcsolatban, hogy az abnormális dolog, sőt betegség. Ezért több mint egy évtizedig rejtőzött a környezete és önmaga elől.
„Amikor valakinek feltűnt, és szóvá tette, hogy a viselkedésem nőies, azonnal próbáltam „visszarendeződni”. De nemcsak külsőségekben igyekeztem eloszlatni a gyanút: álbarátnőim is voltak. A szalagavatóra is a lánnyal mentem, szegényt, nagyon megbántottam, amikor kiderült, hogy becsaptam. Vonzódtam a másik nemhez is, de a lányokat főként magamra erőltettem – meséli a férfi.”
Valószínű, a család korábban tudta, mint Péter, hogy a fiuk más, mint a többiek, de segítség helyett inkább a homokba dugták a fejüket. Péter huszonöt éves koráig, első komoly szerelmi csalódásáig vívódott, mikor jöjjön el a coming out ideje.
„Depresszióba süllyedtem, az öngyilkosság gondolta is többször megfogalmazódott bennem. Mélységesen bántott és nehezen dolgoztam fel, amikor a hátam mögött „buziztak”, sajnos, még a távoli rokonságomban is. Egy kis vallási csoportban kerestem menedéket. Az itt töltött hat év azonban zsákutca volt, kevésbé toleranciában, inkább ellenállásban volt részem. Pszichológusnál is jártam, de sajnos nem megfelelő szakemberhez kerültem. „Ki akart gyógyítani” a melegségből, ahelyett, hogy az elfogadásban segített volna.
Sok erőt merítettem a könyv- és filmélményeimből, ma napig kedvenceim az Interjú a vámpírral, a Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai vagy a Jeffrey – valami más című filmek. A fiúk a klubból pedig szépen boncolgatta azokat a kérdéseket, amelyek bennem is a legnagyobb vívódást okozták.”
Péter 2005-ben állt a szülei elé, hogy őszintén felfedje valódi énjét. Édesanyja sírt, édesapja szomorúan vette tudomásul. Az azóta eltelt tíz évben komoly fejlődésen és változáson mentek keresztül. Feltétel nélkül szeretik a fiukat és elfogadták másságát.
„Megható volt, amikor két évvel később az akkori szerelmemmel hazamentünk és a családommal együtt töltöttük a szentestét. Sok meleg számára elképzelhetetlen, hogy valaha is része lesz hasonló támogató szülői magatartásban. Főleg vidéken rosszabb a helyzet, ott még inkább távolságtartóak az emberek.”
Az előbújás igazi felszabadulásélménnyel járt. 2005-ben a haverjaival együtt még félve vett rész a Pride-felvonuláson. Később hét évig volt a fesztivál programszervezője.
„Nem könnyű élet ez, de legalább igaz. A melegekhez sok sztereotípia ragad, de látom, hogy semmivel sem alacsonyabb a morális értékrendjük, mint másoknak. Jópár barátot elveszítettem, akik nem tudtak így elfogadni, de sikerült a korábbiaknál őszintébb és mélyebb kapcsolatokat kialakítanom.”
Péter az elmúlt években igazi aktivistává vált. Amikor homoszexualitása miatt kizárták egy hip-hop tánciskolából, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, ami megállapította a jogsértést és pénzbírsággal súlytotta az iskolát.
„Az önszeretet számomra azt jelenti, hogy nem görcsölök azon, mások mit mondanak rólam. Nemcsak magamat vállalom fel, hanem nyíltan harcolok olyanokért, akiket valamilyen oknál fogva kirekeszt a társadalom. Az érzékenyítés vált az életcélommá, az, hogy felhívjam az emberek figyelmét a sokszínűségre.”
Meghatározó a korai anya-gyerek kapcsolat
„Donald Winnicott, brit gyermekpszichiáter fogalmazta meg azt, hogy csecsemő önmagában, anya nélkül nem létezik– folytataja Kovács Tamás pszichológus. – Az „elég jó anya” mindig éppen akkor van ott, amikor szükség van rá; se nem elhanyagoló, se nem elárasztó, így képes a gyermekének olyan állapotot biztosítani, amelyben megtapasztalhatja önmagát és szabadon felfedezheti saját képességeit. Elengedhetetlen az is, hogy az anya örömmel forduljon a kicsi törekvései és cselekedetei felé. A kettejük közti összehangolódás mind az anya elvárásain és szülői képességein, mind a gyermek temperamentumán és személyiségén, illetve a köztük lévő sikeres alkalmazkodáson is múlik. Mindent egybevetve: az öröm, a hatékonyság, a szeretet és a kreativitás, vagyis az önszeretet alappillérei a legkorábbi kapcsolatban fejlődnek ki.
Éva története jól mutatja, hogy az érzelmi biztonság hiányából származó belső nyugtalanság állandó ingeréhséghez és keresgéléshez vezethet. Amikor az önszeretet képességén csorba esik, gyakran azt gondolhatjuk, hogy a megoldás kívül, a világban keresendő. Éva a nehézségek ellenére megtalálta önmagát ebben a kavalkádban.
Péter szülei pedig felismerték fiuk igényeit és megfelelő módon, saját maguk elvárásait félretéve reagáltak rá. Azzal, hogy Péter felvállalhatta magát, olyan biztonsághoz juttatták, melyben személyisége és az önszerete is kibontakozhatott és esély kapott a boldog életre.”
Akihez fordulhat: Kovács Tamás pszichológus Budapest Belvárosában a VII. kerületben
Fotó: Daniel Foster és Nikita Lyashenko