Általában a szorongásos problémák szoktak a leggyakoribb nehézséget jelenteni a gyermek életében; a szülők nagyon hamar észreveszik, ha a gyermekük izgulni, vagy félni kezd valamitől. A szorongás a mindennapjaink részét képezi; segítségünkre van abban, hogy az életünket megfelelően tudjuk szervezni; elkerüljük a veszélyes helyzeteket; vagy éppen arra figyelmeztet minket, hogy az adott probléma megoldása energiabefektetést igényel. Fontos észben tartani, hogy különbség van a gyermekek és a felnőttek szorongásos állapotai között. A gyermekeknél sok félelem életkor specifikus és a normális fejlődés velejárója. A 7-9 hónapos csecsemőknél gyakran jelentkezik az idegenektől és az új helyzetektől való félelem, vagy a szeparációs szorongás; 3 éves korú gyerekek szellemekről fantáziálnak, náluk még sokszor összekeveredik a valóság és a fantázia; az óvodások tartanak a sötéttől és az elképzelt lényektől, vagy állatoktól.
Amikor a gyermek hosszú időn keresztül, állandósultan kerül el bizonyos helyzeteket, mindeközben pedig intenzív szorongásos tüneteket mutat, mint például remegni kezd, a szülőhöz húzódik, bebújik a szoknyájába; akkor érdemes szakember segítségét kérni. További fontos kritérium, hogy ez a viselkedés akadályozza őt és a családot a mindennapi életvitelükben. Ilyen lehet pédául az az eset, amikor a gyermek folyamatosan kerüli kutyákat az utcán, legyen szó egy ártatlannak tűnő tacskóról, vagy egy hatalmas bernáthegyiről. De ilyen az is, amikor az elalvásnál képtelen megynugodni, mert attól fél, hogy rablók törnek be éjjel és elviszik őt; így pedig minden éjszaka egy tortúrává válik. A szülők képesek olyan megoldásokat is kieszközölni, amely az Ő életvitelükre is zavaróan hat. Például együtt alszanak a gyermekükkel minden este, vagy olyan rituálékat találnak ki, amelyek megterhelőek számukra.
Ugyanakkor bizonyos fejlődési pontok sajátos szorongásos formáinak az átlépése kórosan is alakulhat, ha a gyermek nem képes rajtuk túlhaladni és nem az életkorának megfelelő megoldási formát választja, vagy inadekvátnak tűnik a félelme. Ilyen esetekben érdemes pszichológus szakember segítségét kérni, aki segíteni tud az elakadás megszüntetésében.
Lényeges, hogy a szülők miként tudnak reagálni gyermekük állapotára. Van, hogy a jelentkező ijedtség indokolatlannak tűnik és bagatelizálják azt; ennél talán gyakoribb amikor a szülő annyira megrémül, hogy a gyermekének félelmei felett érzett aggodalmaskodás ellehetetleníti a megnyugtató személyként való jelenlétet.
Amennyiben úgy érzi, hogy gyermekének állapota aggasztó; a szorongásos tünetek olyan erősek, ami szenvedést okoz a családnak, úgy érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni.
