A felnőttkorban tapasztalható tanulási nehézség felismerésére és kezelési lehetőségeire hívja fel a figyelmet az alábbi cikk. Amennyiben úgy veszi észre, hogy nehezen teljesíti a vizsgakövetelményeket, a továbbképzések elvégzését, úgy megfontolandó a cikkben leírtakat átgondolni és alkalmazni.
“Sok családban előfordul, hogy a szülők egy idő után úgy döntenek, hogy külön folytatják az életüket. Ideális esetben megegyeznek és kulturáltan elválnak. Amennyiben a házasságban gyermek is született, a szülők életük végéig, kimondatlanul is össze lesznek kötve a gyerekért vállalt felelősség miatt. A válás nem feltétlenül rossz dolog, hiszen olyan esetekben, amikor a házasság nem működik, és csak folyamatos feszültséget generál, akár még előnyösebb is lehet új életet kezdeni. Mint minden családi változásnak, a válásnak is jelentős következményei vannak a gyermekek lelki világában, akár akarjuk, akár nem.”
Az alábbi videóban a születéstől – 3 éves korig tárgyalják a az anya-gyerek kapcsolat alakulását. A videóban pszichológusok beszélnek arról, hogy a család milyen biztonságot tud nyújtani a gyermekeknek. Milyen mintákat szolgáltatnak a szülők a gyermek személyiségének fejlődéséhez.
Amennyiben úgy érzi, hogy elakadt gyermekének nevelésében, úgy érdemes gyermekpszichológus segítségét kérnie.
Az alábbi cikkben a pályaválasztás pszichológiai hátterét fejti ki a pszichológus:
“… A folyamatra biztosan hatással vannak a személy korábbi tapasztalatai, önmagáról és képességeiről alkotott képe,önértékelése, a családjában látott minták, környezetének elvárásai, illetve értékrendje, és a számára fontos személyek befolyása is…”
Amennyiben úgy érzi, hogy nehezen találja meg az Ön számára a megfelelő életutat; esetleg gyermekénél tapasztal nehézséget a pályaválasztással kapcsolatban, úgy érdemes pszichológus szakemberhez fordulnia. A megfelelő képességek és motiváció felderítése hozzásegítheti ahhoz, hogy hatékonynak érezhesse magát a mindennapokban.
Egy alapos cikk a személyiségfejlődés kérdéséről:
Részlet a cikkből:
“…személyiségünk és egészségünk alakulása genetikailag meghatározott hajlamaink, a minket érő környezeti ingerek, a nevelés és a tanulás különböző formái, illetve saját erőfeszítéseink kölcsönhatásainak az eredménye, amelyet kapcsolataink minősége, mintázata és jellege is nagyban befolyásol.”
A teljes cikkért kattintson!
INGYENES PSZICHOLÓGIAI ELŐADÁS ÉS BESZÉLGETÉS GYERMEKPSZICHOLÓGUSOKKAL! Folytatódik a Freud Kakaóbár!
Jó lenne megkérdezni, mit mond egy szakember a gyermeknevelés egy-egy kérdéséről? Itt az alkalom!
„Érzed, hogy rúg? Lefogadom, hogy focizni fog!” ”Tisztán hallottam, hogy azt mondta: „báj-báj”. Egy nyelvzseni!” Mi mindent tulajdoníthatunk a gyereknek, ami talán nem is hozzá tartozik? Sokszor saját vágyainkat, félelmeinket, konfliktusainkat is észlelhetjük úgy, mint gyermekünk sajátját. Milyen jótékony folyamatok és milyen bonyodalmak forrása lehet mindez?
Ezen az esten – sok példán keresztül – ezekről a kérdésekről beszélgetünk! Várunk minden kedves érdeklődőt!
A RÉSZVÉTEL DÍJTALAN! Kérjük leendő résztvevőinket regisztráljanak az eseményoldalon a szervezés elősegítésére!
Az alábbi cikk az anya-gyerek kapcsolatban megjelenő kötődési biztonságot tárgyalja.
Részlet a cikkből:
“Biztonságos kötődésről beszélhetünk, ha a gyermek a kezdeti ijedtség után örömmel fogadja anyja visszatértét, és keresi vele a kapcsolatot. A bizonytalanul kötődő gyermekek két típusa az alaphelyzetben is jobban szorongott, és kevésbé érdeklődött a játékok iránt. A szorongó-elkerülő kötődésű gyermek emellett nem mutat különösebb reakciót, amikor anyja elhagyja a szobát, és inkább elhúzódik tőle, amikor visszajön. A szorongó-ellenálló (ambivalens) típushoz azok a gyerekek tartoztak, akik nagyon érzékenyen reagáltak az anya távozására, ugyanakkor dühöt és sértettséget mutattak, amikor újra látták őt, amellett, hogy keresték a közelségét.”
Az alábbi cikkben, John Balázs – pszichológus – a játék, gyermekek életében betöltött szerepét vizsgálja.
Idézet a cikkből:
“A gyermeki játéktevékenység különböző típusokba sorolható. A gyakorló- vagy funkciójáték lényege a tárgyakkal való egyszerű, ismétlődő manipuláció, a mozgásos tevékenység, és az ebből fakadó hatékonyság-élmény megtapasztalása (pl. dobálás, gurigatás). Ebből fejlődik ki a konstruáló- vagy alkotójáték, melynek során a gyermek apróbb elemekből (pl. építőkockákból) alkot valamilyen nagyobb építményt, rendszert. Az iskoláskorra jellemző, közösen elfogadott forgatókönyv mentén zajló szabályjátékot előzi meg az a fajta tevékenység, amely az óvodáskorban a legintenzívebb, és amelyet mintha-játékként, más esetben szimbolikus vagy szerepjátékként szoktunk emlegetni.”
A következő cikk arra biztatja az édesanyákat és az apákat egyaránt, hogy próbáljanak meg mindennemű tökéletességre való szorongató törekvést elkerülve “elég jó” szülőjévé válni gyermeküknek. A szülői kompetenciákkal kapcsolatos bizonytalanság áttevődhet a gyermekkel való kapcsolatra.
Részlet a cikkből:
“Donald W. Winnicott Brit gyermekorvos és pszichoanalitikus mutatott rá először arra, hogy az egészséges fejlődés szempontjából meglepő módon nem tökéletes anyára – édesanya hiányában gondozóra -, hanem sokkal inkább “csak” elég jó anyára van szüksége a gyerekeknek. Ráadásul mindenkinek – anyának és a gyermeknek egyaránt – jobb, ha egy szülő a tökéletesség elérhetetlen illúziójának a kergetése helyett inkább megbarátkozik magával, gyermekével és azzal a tudattal is, hogy utódainak kiegyensúlyozott, szerető és megfelelően reagáló szülőkre van szüksége, nem pedig hibátlanokra.”
Amennyiben úgy érzi, hogy elbizonytalanodott a gyermeknevelésben, úgy érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.
A következő cikk az anya-gyermek kapcsolat sajátosságait veszi górcső alá.
A legtöbb anyuka és apuka általában már a terhesség alatt elkezd különféle fantáziákat szövögetni születendő gyermekének képességeiről és tulajdonságairól. Az utódról, és a vele való kapcsolatról alkotott képzeleti világ jelentős mértékben az édesanya hangulati életétől függ, amely elválaszthatatlan a csecsemők érzelmi- és élményvilágától is. Ez a kötelék olyan kölcsönhatást eredményez, amelyben különös érzékenységgel reagál a gyermek édesanyja rezdüléseire. Élete első szakaszában, minden gyermek ebben a viszonylatban talál megnyugvásra, sajátítja el későbbi életére is kiható kapcsolati mintázatait, és tanulja meg kezelni a stresszhelyzeteket.
Amennyiben úgy érzi, hogy nehezen ismeri fel gyermekének jelzéseit; nem tudja őt megnyugtatni, úgy érdemes pszichológus segítségét kérni.